Az igazság
Gyorsan baktattam haza fele a suliból.Rettenetesen rossz érzés hogy elvesztettem a szüleimet,és az is hogy ők állat támadásban haltak meg.Fáj,úgy érzem magamra maradtam.Pedig kellő képen nem,itt van a testvérem.Otthon várt a nappaliban ülve.
-Szia!-köszöntem.-Ó,jaj ne tedd fel a lábad az asztalra.-szóltam neki.
-Az ég szerelmére Jessie,elegem van belőled te akarsz itt a nagy lenni miközben egy 17 éves kis senki vagy.Kár hogy engem hozzátok vettek.
-Tessék?Hát jó.Csak tudod téged kurvára nem hat meg anyáék elvesztése már két hónapja.
-Jessie,hisz miért érdekelne két idegen meghalása?
-Miről beszélsz?-kérdeztem,és teljesen össze voltam zavarodva.
-Úgy hogy nem vagy a testvérem,nem vagy.Engem örökbe fogadtak.
-Most csak viccelsz kérlek ne!.-mondtam könyörteljes arrcal,a könnyek kezdtek folyni a szememből.
-Igen,tudd csak meg.Mielőtt megszülettél anyád azt hitte nem lehet gyereke,ezért örökbe fogadott engem 20 évesen.Miután rá jött hogy lehet,megszült téged.Eközben folyamatosan megigéztem őket hogy ne tűnjön fel folytonos fiatalságom,aztán mikor elkezdtek ellenszert inni "vámpírok ellen"nem tudtam hatni rájuk,és végeztem velük.-fejezte be,nem hittem el.
-Hazudsz!Hogy hogy megölted őket?Hogy volt merszed?-kérdeztem és a közeli vázát az arcához vágtam,miközben a vér kezdett folyni az arcából,a szeme piros lett és a fogai is másak lettek.
-Jézusom!.-kiáltottam fel,megindult felém.
-Vámpír vagyok.-simitotta meg a hajam.-Neked is lassan annyi,szenvedve fogsz meghalni megölök mindenkit akit szeretsz,a következő a szöszi barátnőd lesz,meg a béna pasid.-és egy kacsintás kiséretében kiugrott az ablakon.A falhoz simulva ültem le,és patakokban folytak a könnyeim.Fájt nagyon,az érzés bele bolondulok. Egy óra múlva még mindig ott ültem,zajt hallok biztos Greg jött vissza.Nem helyette két srác jött be és fegyver volt nálluk.
-Meghalsz.-mondta a szőke magasabbik fiú,és rám írányította a fegyvert.
-Normális vagy?Ő nem az,rendes ember érzem a szagát.-mondta a a helyesebbik.
-Mit akartok?-álltam fel a padlóról.
-Greget.-mondták.-megölte a nővéremet.-rúgott az asztalba a szőke.
-Figyelj,én én segíthetek megkeresni.-mondtam.
-A báttyád.-mondta össze húzott szemmel a helyes.
-Ö nem a báttyám,örökbe fogadtuk és mostmár hallottam ő saját maga ölte meg a szüleimet.ti is vámpírok vagytok?-kérdeztem.
-Én igen.-mondta.-Mellénk álsz?
-Úgy érgted csapatba?
-Igen.
-Benne vagyok.-mondtam,és elindultam velük haza.Hosszú volt az út,megjegyezni sem tudtam hogy most hol térünk le,hol jobbra vagy balra.Gyönyörű ház volt,egy csendes utcában éltek,biztos tele van vámpírokkal.Útközben megtudtam a szőke James,a helyesebik Tayler.Megcsörrent a telefonom.Ben volt.
-Igen?-szóltam bele idegesen.A mi kapcsolatunk sem úgy működik már mint régen.
-Otthol vagy?Mert már hármat dudáltam és semmi lusta vagy kijönni?
-Nem,Ben nem vagyok otthol,tűnj el onnan és ne keress kérlek.-és letettem.
-A barátod volt?-állt előttem Tayler.
-Igen.-mondtam csendesen.
-Mi a terved James?-kérdezte tőlled
-Csoportokat csinálunk,és megpróbáljuk elpusztítani.Egy hibridet,nem könnyű.Az átkot vissza kell fordítanunk.-mondta James.
-Hogy érted az hogy hibrid?-kérdeztem.
-Úgy hogy,vérfarkas vér is és vámpír is.-mondta.
-Ez rossz?
-Igen,talán a legrosszab.-mondta Tayler.
